A veszettség vírusát Pasteur 1881-ben ismerte fel. Ő hozta létre a fertőzés elleni

oltóanyagot is 1885-ben. A betegség tehát vírusos, kórokozója a Rhabdovirus családba

tartozó Lyssavirus.

Még napjainkban is élnek olyan tévhitek, hogy az állatoknál a hideg idő, forró étel,

bezártság vagy ijedtség hatására alakul ki veszettség, amit képesek az emberre is

átragasztani. Ez természetesen nem így van, a veszettség (latin nevén rabies) is

megfelel a fertőző betegségeket jellemző terjedési elveknek.

Milyen gyakori?

A XX. század elejéig Európában főleg a települési veszettség volt ismeretes, melyet

főként a kóborló ebek terjesztettek. Hazánkban a 30-as években bevezetett szigorú

ebrendtartás és kötelező védőoltás eredményeként az évtized végére az ország (a

világon elsőként) megszabadult a veszettségtől.

Sajnos 1939-ben Lengyelország északi vidékeiről rókák által terjesztett erdei veszettségi

járvány indult el, mely fokozatosan átterjedt egész Európára. Magyarországon 1954 óta

jelent meg, majd 1967-től a Dunántúlt is elérte. A fertőzés tehát nálunk a rókaállományt

érinti elsősorban. Érdekes tény, hogy Dél-Amerikában a vérszívó denevérek felelősek a

legtöbb fertőzésért.

Magyarországon szerencsére emberi megbetegedés alig történik, az utóbbi években évi

0-3 esetről érkezett jelentés.

A veszettséget minden melegvérű állat és az ember is elkaphatja és terjesztheti. A

veszettséget a fertőzött állatok terjesztik, leggyakrabban harapás útján.

Ennek során az állat nyálával kerülnek a vírusok az okozott sebbe, ahol elszaporodnak és

az idegrendszert támadják meg.

nyálában jelen lehet a vírus, tehát a még egészségesnek látszó állat is terjesztheti a

betegséget. A harapást, fertőzést követően hosszabb-rövidebb lappangási idő következ

ik.

Báránybőrbe bújt farkas

A veszettség tünetei kutyán igen jellegzetesek. A betegséget pár napig tartó

kedvetlenség, bágyadtság, étvágytalanság vezeti be. Ezután következik a dühöngésig

fokozódó nyugtalanság, amikor az állat támadóvá válik, a közelében található tárgyakat

széttépi, ha teheti, elkóborol.

Ezután jelentkeznek azok a tipikus bénulások, amelyek biztossá teszik a diagnózist: a

gégeizmok bénulása következtében a kutya ugatása rekedtté válik, a szemmozgató izmok

működésképtelensége miatt kialakul a kancsalság, a rágóizmok és a torok izmainak

bénulása miatt lóg az állkapocs és az állat nem tud nyelni, emiatt folyik a nyála. A beteg

állat nem eszik és nem iszik, majd néhány nap múlva elfekszik és a légzőizmok bénulása

miatt rövidesen elpusztul.

A fent leírt viselkedésmód azonban csak egy a több lehetőség közül. A veszettségben

alapvető, hogy a beteg állat viselkedése, „személyisége” megváltozik, a szelíd

agresszívvá válik, a vadabb barátságossá. Az embertől ösztönösen óvakodó vadállatok,

rókák, őzek, ha veszetté válnak, bevárhatják az embert, hagyhatják magukat

megsimogatni. Természetesen ilyenkor ez semmiképpen nem ajánlott.

Az ember tehát a veszett állatok nyálával fertőződhet, legtöbbször harapás útján, de nyalogatás, sőt karmolás is terjesztheti a kórt, illetve veszettségben elhullott állatok bőrének lenyúzása, szerveik feldolgozása is. Az állatok egymás közt harapással, veszett állat vizeletének, székletének vagy tetemének közvetítésével fertőződnek.

Bár Magyarországon a rókaállomány fertőzött, a legtöbb emberi megbetegedést a macskák terjesztik. A veszett macska ugyanis általában agresszívvé válik, és elsősorban az ember fejének ugrik neki.

Ez azért különösen veszélyes, mert a veszettség lappangási ideje egyenesen arányos a vírus szervezetbe jutásának helye és az agy közötti távolsággal. A lyssavirus az idegek mentén halad felfelé, és amíg el nem éri a központi idegrendszert, a védőoltás hatékony lehet a betegség kialakulásának megakadályozásában. Ha elérte a központi idegrendszert, ott károsító hatást fejt ki, és megjelennek a tünetek, a beteg menthetetlen, a veszettség ugyanis 100 százalékban halálos kimenetelű.

Emberi tünetek

A lappangási idő ember esetében 2-16 hét, a vírus bejutási helye és a központi idegrendszer távolságának megfelelően. A betegségnek négy stádiuma különböztethető meg:
• A bevezető szak 2-4 napig tart, étvágytalanság, émelygés, hányás, fejfájás és láz jellemzi.
• A szenzoros (érzékelési) szakaszban viszketés, zsibbadás, égő érzés vagy érzészavar jelentkezik a vírus behatolásának területén.
• Az izgalmi szakasz fokozott könnyelválasztással, pupillatágulattal és nyáladzással kezdődik. Jellemző a nyelőizmok görcse, amelyet már a víz meglátása vagy elképzelése is kivált. A betegnél ún. hidrofóbia alakul ki, miközben folyamatosan szomjas. Később hallucinációk és testszerte izomgörcsök lépnek fel.
• Az utolsó rövid szakasz a bénulás stádiuma. Ennek során az egész test izomzatában bénulások alakulnak ki, a halált a légzőizmok görcse okozza.

Mi a teendő?